A fogorvosláson belül külön, speciális témát jelent a fogszabályozás. Több szakember is azon a véleményen van, hogy külön szakképzésen történő részvétel nélkül nem képes egy fogorvos arra a tudásra szert tenni, ami a profi fogszabályozáshoz szükséges. Vajon a mesterséges intelligencia térnyerése hogyan befolyásolja ezt a területet? Képes helyettesíteni a szakirányú tapasztalatokat?
A mosoly: Művészet vagy tudomány?
Az egészségügy kiemelt haszonélvezője a tudomány és a technika folyamatos, egyre gyorsuló fejlődésének. Nem kivétel az fogorvoslás sem, amely kiterjedt eszközigényével folyamatosan készen áll az új technológiák tesztelésére és integrálására. A páciensek oldaláról is megfigyelhető a gyorsabb, fájdalommentesebb, esztétikusabb megoldásokra való igény.
A fogszabályozási eljárások során pedig mindez hatványozottan igaz. Elég csak az utóbbi időben elterjedt, kivehető, átlátszó sínekre gondolni, amelyek szinte teljesen láthatatlanok. Könnyen elképzelhető, hogy ezek a sínek még csak mintegy előfutárai mindannak, ami a következő években, évtizedekben vár ránk.
Nagyon úgy fest ugyanis, hogy azzal, hogy a mesterséges intelligencia betette a lábát (mindenhova), egy (új) mosoly megalkotása is új alapokra kerül. A 21. század fejlett fogászata nem kizárólag a hibák javításáról fog szólni, hanem a páciens minden igényét kielégítő, mondhatni tökéletes, de még természetesnek ható mosoly megalkotásáról is.
A kérdés az: valóban olyan hatékonnyá teszi a mesterséges intelligencia a fogszabályozást, mint elsőre tűnik? Vagy dacára annak, hogy a munkafolyamatok hatékonyabbak, gyorsabbak és pontosabbak lehetnek – a végeredmény mégsem azt fogja tükrözni, mint amit látni szeretnénk? Elképzelhető, hogy az ember által hozzáadott (művészi) érték vész el azzal, ha túlságosan a mesterséges intelligenciára támaszkodunk?
Mosolytervezés
A mosolytervezés a modern, AI-jal támogatott szoftvereknek hála új szintre lép. Klasszikusan úgynevezett manuális módszerekkel történik a fogak szabályozásának tervezése – ezt a munkát fogorvosok és fogtechnikusok végzik. Az ő munkájukat válthatja (és váltja) ki a mesterséges intelligencia. Az azonban, hogy kiváltja a munkájukat, nem feltétlen jelenti azt, hogy fel is veszi a versenyt velük.
Teljesen elfogadott, hogy számítógépes szoftverek állítanak fel diagnózist: megkülönböztetik az ép fogat és ínyt a kórostól; a fogszuvasodást fogágybetegségeket tárnak fel, megtalálják az anatómiai és patológiai struktúrák széleit, és így tovább.
A fogszabályozás területe azonban (ahogy arra a bevezetőben is utaltunk) egy kicsit más. Noha kétségtelenül rá lehet bízni az AI-ra a radiológiai diagnózis felállítását, és a ma már szintén említett sínes terápia is nehezen képzelhető el nélküle.
Akkor miért mondhatjuk mégis azt, hogy zsákutcákba is futhatunk, ha túlzottan a mesterséges intelligenciára támaszkodunk?
Ember vs. mesterséges intelligencia
Nem vitatható el a mesterséges intelligencia egyetlen érdeme sem a fogorvoslás területén (ahogyan más területeken sem). Arról azonban nem szabad elfeledkezni, hogy az AI használatának felelősségét az ember viseli.
Több kutatás és tanulmány támasztja alá azt, hogy világszerte megfigyelhető: számos fogorvos kvázi vakon bízva az AI támogatásában felveszi a fogszabályozást a szolgáltatásai közé anélkül, hogy alaposabban elmerülne a témában. A mesterséges intelligencia azonban nem feltétlen képes kiváltani a szakirányú tudás szükségességét.
Hiába tehát az új perspektívák, a megfelelő ismeretek hiánya előbb-utóbb ki fog ütközni. Jól szemlélteti ezt a Digitális Fogászati Tervezés egyetemi alapképzési szak megszületése is, ahol több száz órányi tanulás szükséges ahhoz, hogy valaki fogszabályozó szakorvosnak mondhassa magát. Summázva: az általános fogorvosok által végzett fogszabályozás nem jöhetett volna létre a mesterséges intelligencia nélkül – és még így is felvet kérdéseket. Nem véletlen az alábbi a fogszabályozó szakorvosok mottója: „Minden fogszabályozó fogorvos, de nem minden fogorvos fogszabályozó!”
A végeredmény számít
A mesterséges intelligencia mellett kardoskodva könnyen felmerülhet, hogy a fenti aggályokat lesöpörjük az asztalról azzal az érvvel, miszerint úgyis a végeredmény számít – azaz mindegy, hogy ki és hogyan végzi a fogszabályozást, ha a végeredmény olyan lesz, amilyet a páciens szeretett volna.
Nos, ennek megítélése szubjektív, és mindig is az fog maradni. Azonban több kutatás is rávilágított már arra, hogy a végeredménnyel (vagy a várható végeredménnyel) való elégedettséget jelentősen befolyásolhatja az, hogy milyen úton jutottunk el hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy élből elítélik vagy istenítik a megkérdezettek az AI-jal tervezett mosolyt – éppen ez az egészben az érdekes. Anélkül értékelik a mosolytervezés eredményét, hogy tudnák: manuális vagy AI-tervezés eredménye, amit látnak.
És bár előfordul, hogy több szavazat érkezik az AI segítségével megalkotott mosolytervekre (tehát a mesterséges intelligencia valóban képes az esztétikai igényeket kielégítő terveket alkotni) – összességében mégis az látszik: nem tudja még kiváltani a manuális tervezést. Ennek legfőbb oka pedig nem más, mint az arc és mosoly harmóniájának szubjektív paraméterei.
Konklúzió
A mesterséges intelligencia ott segít ahol, tud – nem kivétel ez alól a fogorvoslás tudománya és a fogszabályozás sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétel nélkül támaszkodhatunk rá.
Mint számos más területen, úgy a fogszabályozásban is szükségesnek tűnik az ember hozzáadott értéke – szakmai tudása és szubjektív megítélése – ahhoz, hogy az AI használata hatékony és célravezető legyen.
Forrás
Fogorvosi Szemle (Hungarian Journal of Dentistry), 118. évfolyam 1. sz. 2025. július (elérhető itt)
Joachim Krois, Thomas Ekert, Leonie Meinhold, Tatiana Golla, Basel Kharbot, Agnes Wittemeier, Christof Dörfer & Falk Schwendicke: Deep Learning for the Radiographic Detection of Periodontal Bone Loss, Sci Rep 2019; 9, 8495–8499. (elérhető itt)
